hetilap

Hetek hetilap vásárlás

2011. 01. 21. (XV/3) Lapszám

Tartalom ajánló

Külföld

Szaúd-Arábia: a leggyengébb láncszem?

Az al-Kaida lassan már egy évtizede támadja a szaúdi királyságot, ahol célja a királyi család trónfosztása. Oszama bin Laden még a kilencvenes évek elején, az első öbölháború után szakított a monarchiával. Bin Laden fő kifogása az volt, hogy Rijád támogatta az amerikai vezetésű koalíciós erőket, és beengedte őket az országba. Az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának nyilatkozó Matthew Levitt, az FBI terrorelhárítási elemzôje szerint az al-Kaida számára az sem elfogadható, hogy a szaúdi uralkodócsalád kapcsolatokat tart fent az Egyesült Államokkal, amelyet a „hitetlenek” hazájának tart.

A tuniszi dominó

2010 decemberében egy huszonhat esztendős munkanélküli informatikust igazoltattak a hatóságok. A diplomás Mohamed Bouazizi kényszervállalkozó volt: zöldségkereskedelemből kereste a kenyerét, mivel nem talált más munkát. Engedélyt azonban nem váltott ki, így a felügyelők elkobozták a munkaeszközeit, és egyikük állítólag fel is pofozta. A hétköznapi incidens az egész arab világot megrázó eseménysorozatot eredményezett, amelynek kimeneteléről megoszlanak a vélemények. A tunéziai „jázminos forradalom” nyomán elkezdődhet a térség országainak demokratizálódása, de az évtizedek óta bebetonozott rezsimek bukása nyomán az iszlamista erők is hatalmi pozícióba kerülhetnek.

Előítéletek börtöne

Erre rakódott rá a magyar belpolitikai harcok eredményeként az a démonizált jobboldal-kép, melyben a miniszter-elnök hatalommániás „ördög-imidzsétől”, a jobboldali emberek demokratikus elkötelezettségét megkérdője-lezőő értékítéletig terjed a spektrum.

Belföld

Megszűnhet az 56-os intézet

A közalapítványok csaknem felét egy tollvonással törölte a kormány. Az érintettek centralizációt és diktatórikus módszereket emlegetnek, miközben a hivatalos érvelés szerint ezen a fronton is csak úgy hullanak a csontvázak a szekrényből. Beszédes a túlélők listája.

Magyarország felrázta az uniót

Bár szakpolitikai előadással kezdődött Orbán Viktor soros elnökségi székfoglalója Strasbourgban, de a többórás, olykor indulatos vita végére a magyar miniszterelnök zárszavában a politikáját ért bírálatokat már a magyar nép sértegetésének minősítette. A miniszterelnököt kritikusai Chávezhez hasonlították, aki a totalitarianizmus felé mozdul el, míg támogatói szerint a Nyugat az álliberálisok és áldemokraták pártjára áll Orbán Viktor valódi szabadságharcosai helyett.

Új reformkorszak tavaszodik

Matolcsy György kezében az ország sorsa. Ha februárban a piacok által „szétszedhető” reformokat jelent be, akkor a pénzpiacok bizalma tovább romolhat Magyarország iránt. Mivel a hitelminősítőknél közel vagyunk a bóvli kategóriához, ez akár végzetes is lehet. A gazdasági miniszter megítélése így is ellentmondásos pénzügyi körökben, ezért talán nem is véletlen, hogy a tőkepiacoknak Orbán Viktor jelentette be a reformcsomag – amúgy a piacok szerint ígéretes – irányait. Kérdés, hogy a legfőképp az inaktívakat sújtó átalakítások mekkora társadalmi konfliktussal járnak majd.

Hit és értékek

Akiket gyűlöl e világ

Soha nem volt még annyira erőteljes és barátságos közeledés a zsidóság és a kereszténység között, mint ma. Pedig elmond­hatjuk, hogy az emberiség történelmének legmélyebb és leg­fájdalmasabb szakadéka egyértelműen Istennek e két népe között nyílt meg az elmúlt kétezer évben. Annál meglepőbb és felemelőbb, hogy kezük kölcsönösen egymást keresi napjainkban.

HÁTTÉR

Adunk a véleményükre

Tavaly októberben a magyar kormány különadó-terve sértette a német gazdasági érdekeket, idén pedig a médiatörvénnyel kezdtük rángatni az oroszlán bajszát. Hiszen minden hazai általános iskolás tudhatja, hogy Magyarország első számú gazdasági partnere Németország. De mit jelent ez a gyakorlatban, és meddig lehet elmenni ennek veszélyeztetése nélkül a napi politikai játszmákban?

Teljes rehabilitációt szeretnének a Don-kanyar magyar parancsnokának

Rehabilitálható-e teljes mértékben az a katonatiszt, akinek vezetése alatt a 2. magyar hadsereg és a mellé rendelt munkaszolgálatos egységek nagyobbik része, mintegy 130 ezer ember életét vesztette, megnyomorodott vagy éppen fogságba esett a Don-kanyarban? Pláne, ha ő maga vallja be, hogy hideg fejjel számos fegyvertelen vagy akár alatta szolgáló személy meggyilkolására, megkínzására, illetve fegyverrel való terrorizálására adott utasításokat.

Egy csónakban a bedőlt lakáshitelesek és a hátrányos helyzetűek

A családok átmeneti otthonai országszerte teljes kihasználtsággal, várólistákkal működnek. Nagy kérdés hát, hogy képesek lennének-e felszívni az áprilisi kilakoltatási moratóriumot követően utcára kerülő családokat. Márpedig a lakáshitelesek hajléktalanná tétele jóval többe kerül, mint jelenlegi helyzetük konszolidálása. Mindeközben a kormányzat még mindig adós egy kidolgozott lakáspolitikai koncepcióval.

Ezer forintos belépő a halálba

„Hadd szórakozzanak a gyerekek” – a hétvégi West Balkán-tragédiáig az intézmények, a hatóságok, a szervezők, de még a szülők részéről is ez volt az általános szemlélet a fiatalok szélsőséges bulizási szokásairól. A három fiatal lány halála megdöbbenést és haragot váltott ki a közvéleményben, és egyben az élménykultúra veszélyeire is rámutatott. Egy vidéki városban a szülők egy olyan szervezetet kívántak létrehozni, amely figyelte volna a diszkóban szórakozó tinédzserek biztonságát, de elbukott a fiatalok ellenállásán, akik terrornak, túlzott kontrollnak tartották a kezdeményezést.

KÁVÉSZÜNET

MTK szurkolónak lenni elegáns dolog

Szervezetük hogyan segíti az MTK-t, a napi tevékenységük, feladatuk miből áll?– Bocsánat, egy kicsit hátrébbról kezdeném, hogy egyáltalán mi is ez valójában, hogy kerülünk mi az MTK-hoz. Az MTK Baráti Köre körülbelül egy harmincéves szervezet, ami azzal a céllal alakult, hogy egyfajta kapocs legyen a szurkolótábor és a klub, illetve szakosztályok vezetősége között. Ez egy jól működő, jól felépített szervezet volt, fénykorában közel kétezer pártoló taggal. Sajnos jelenleg nem ez a helyzet. Amikor mi ezt a szervezetet átvettük – 2010 novemberében –, akkor odáig fajult a helyzet, hogy néhány tucat pártoló tag maradt, és gyakorlatilag egy romokban heverő, nem működő szervezetet kaptunk örökségül. Megfogalmaztuk a legfontosabb területeket, amelyekben azt gondoljuk, hogy a Baráti Kör szerepet tud betölteni. Az egyik – és talán a legfontosabb – küldetésünknek azt tekintjük, hogy az MTK szurkolótáborát, szimpatizánsait igyekezzünk arra orientálni, hogy vegyenek részt a szakosztályok életében, járjanak a rendezvényekre, mérkőzésekre. Ez egy nagyon nehéz feladat, jelenleg Magyarországon alapvetően nehéz sporteseményekre embereket elvinni. Azonban úgy gondoljuk, hogy nem egy lehetetlen küldetés, főleg azért nem, mert az MTK-nak nagyon jelentős a szimpatizánstábora. Készültek erről közvélemény-kutatások is, az egyiket a Medián készítette, és ez alapján Magyarországon még mindig körülbelül 70 ezer szimpatizánsunk van.Akik nem járnak ki a meccsre…– Igen! Én magam is a saját életemből be tudok olyanról számolni, hogy elmegyek egy mérkőzésre, és körülbelül tizenöt embernek kell folyamatosan tudósítanom arról telefonon, hogy éppen hogy áll a meccs, mi az eredmény. A mi feladatunk az, hogy őket valamilyen módon ösztönözzük arra, hogy tessék szíves lenni kijönni, ez egy jó dolog. Nálunk másképpen lehet szurkolni, ez egy másfajta szurkolói kultúra, nem az a tipikus futballközeg. Egyébként pedig nem kizárólag a labdarúgó szakosztály Baráti Köre vagyunk. Az MTK-nak vannak egyéb szakosztályai is. Úgyhogy nekünk mindenképpen az a meggyőződésünk, véleményünk, hogy nemcsak labdarúgó-mérkőzésre kell járni, hanem jégkorongmeccsre is. Már van az MTK-nak jégkorong szakosztálya, reméljük, lesz női kosárlabda, vízilabda, kézilabda szakosztálya, ezekre a meccsekre is várjuk majd a szurkolókat.Tehát az önök fő feladata a szurkolók összegereblyézése lesz.– Pontosan. Kedvet szeretnénk csinálni a szimpatizánsainknak arra, hogy tessék szíves lenni újra kijönni meccsre. Az MTK futballmérkőzéseinek a nyolcvanas évek közepe-végéig stabil hat-hét ezres meccsre járó közönsége volt. A női kosárlabdameccsekre is ezerötszáz ember ment el. Tehát van egy nagyon jelentős merítési lehetőség, csak borzasztó nehéz megmozdítani ezeket az embereket, de meg fogjuk tenni. Folyamatban van egy jelentősebb tagság képzése. Létrehozunk egy Baráti Kör kártyát, ami különböző kedvezményekre jogosítja fel azokat, akik az MTK Baráti Körbe belépnek, és részt szeretnének venni a szervezet életében. A Baráti Kör informálisan kötődik-e a klubhoz, vagy formálisan is, tehát ez az MTK Sportklub szerves része, vagy a szimpatizánsoknak az önálló kezdeményezése? Van-e beleszólása a menedzs-mentbe?– Formálisan nem kötődik. Ez egy önálló egyesületi formában működő szervezet, MTK Baráti Kör Egyesületként van bejegyezve, és ez így is működik harminc éve. Formális beleszólása nincsen, a jelenlegi jogi helyzet az, hogy az MTK Baráti Köre az egy szurkolókat, szimpatizánsokat tömörítő egyesület. Informálisan kötődik a klubhoz, azzal, hogy abszolút komolyan vesz minket a klubvezetés. Hány tagja van jelenleg a Baráti Körnek?– A választásokkor, mikor átvettük a Baráti Kört, 36 tagja volt, két hónap alatt 150-re duzzadtunk, olyan tagokkal, mint Gesztesi Károly vagy Rónai Egon. Az a határozott célunk, hogy ez egy ezres nagyságrend legyen a 2011-es év végére. Azt gondolom, hogy ez egy tartható cél.Amikor korábban az MTK stadionjában jártunk, akkor a tribünre csak szurkolói kártyával rendelkezők mehettek fel. Most ezen könnyítenek, vagy akinek nincs kártyája azt továbbra is száműzik a szemközti lelátókra?– Az MTK meccsein az A lelátón a hazai szurkolók ülnek, a B lelátón pedig a vendégszurkolók. Ez azért van így, mert több olyan eset is volt, hogy vendégszurkolóknak sajnos egy olyan rétege beült az A lelátóra, akik nem feltétlenül oda való magatartást tanúsítottak. A klubvezetés ezért találta ki azt, hogy legyen egy úgynevezett szurkolói kártya, egy néhány száz forintos, majdnem hogy szimbolikus összegért. Arra szolgál, hogy azok a szurkolók, akik tényleg az MTK-nak szurkolnak, és akiknek ott a helyük az A tribünön, azok bejuthassanak, és ki tudja szűrni mindazokat, akik nem feltétlenül oda valók. Egyébként volt ilyen típusú megkeresés a Baráti Kör felé, hogy valahogyan könnyíteni kellene ezen, de nehéz, mert megfelelő beléptetőrendszer hiányában nincs más eszköze a klubvezetésnek vagy akár a Baráti Körnek, hogy kiszűrje azokat a szurkolókat, akik azért mennek az A tribünre, hogy botrányt keltsenek.Magyarország talán két legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapata a Fradi és a Debrecen, ahol folyamatosan csökken a nézőszám. Az MTK hogyan próbál toborozni, lesznek-e családi kedvezményeik, speciális ajánlataik?– Az MTK-szurkolókat be kell vezetni a 21. századba. Most kezdi felfedezni a klub, és ez nyilvánvalóan a Baráti Kör aktivitásának eredménye, hogy egy futballmeccs nemcsak kilencven perc futballból áll, hanem körítésként egyéb apró, de mindenképpen közönségvonzó attrakciókat kell szervezni ahhoz, hogy az emberek kijöjjenek. A Baráti Kör ebben segít. Tavasztól lesznek ilyen aktivitásaink, előmeccsek, ajándékok, apró színes események a pályán, de nem akarom ezeket lelőni, majd aki kijön a meccsre, fogja látni. Mindent elkövetünk, hogy a szurkolóink úgy érezzék, hogy jó ide kijönni, érezzék magukat jól akkor is, ha látnak egy rossz meccset. A nyugat-európai futballbajnokságokban is rengeteg rossz meccs van, ennek ellenére tele vannak a stadionok. Ez egy hovatartozás, közösségi érzés, ez arról szól, hogy jó itt lenni, ide érdemes kijárni akkor is, ha nem nyer a csapat.Gondolom, akkor a stadion állapotán is kívánnak javítani…– Először is egy nonszensz, hogy az MTK az egyetlen olyan budapesti sportegyesület, aminek nulla, tehát nulla darab létesítmény van a tulajdonában. Nincs még egy ilyen. A Hungária körúti stadion magánpénzből épült valamikor, és az MTK tulajdona volt, de államosították, és azóta az államé. Jelenleg annyit tudok elmondani, hogy nagyon komoly erőfeszítések zajlanak a tekintetben, hogy az MTK visszakapja az államtól ezeket a létesítményeket, és amennyiben ez realizálódik, akkor egy felújított miliőben lehet majd meccsekre járni.Hogy ennyire drámaian leesett a nézőszám, nem lehet összefüggésben azzal, hogy nagyon gyorsan rotálódik az MTK-nak a kezdőcsapata, folyamatosan új arcok tűnnek fel, a közönségnek csökken az érzelmi kötődése a csapathoz?– Alapvetően az a véleményünk, hogy nehezebben szerethető így egy csapat, azonban van egy koncepció, ami arra irányul, hogy a piacképes futballistákat el kell adni. Ez mindenképpen egy kétélű történet. Én azt gondolom, hogy amikor Várszegi Gábor kitalálta az akadémiai rendszert, ezzel messze megelőzte a korát, olyan dolgot talált ki, amiről kiderült, hogy a magyar labdarúgás alappillére lehet. Ennek mindenképpen egyfajta sajnálatos vonzata az, hogy mivel ez egy profitorientált vállalkozás, azok a labdarúgók, akik piacképesnek bizonyulnak, azok kikerülnek külföldre jobb csapatokhoz.Azonban, ha a százalékokat nézzük vagy az arányokat, akkor azt fogjuk látni, hogy Debrecenben is csökken a nézőszám, pedig Bajnokok Ligájában meg Európa Ligában játszanak, nyertek nem tudom hány bajnokságot sorozatban, és csökken Kispesten, Újpesten, csökken az Üllői úton, mindenhol csökken. Tehát ez egy általános probléma.Ha valaki a gyerekét ki szeretné vinni focimeccsre, akkor talán az MTK Stadion lehet a legjobb választás, hiszen ott az obszcén, durva szövegek ritkán hallhatóak, illetve nyugodt körülmények között lehet meccset nézni.– Igen, azt gondolom, hogy ez egy mikroklíma a magyar sportban, tehát nálunk ezek a fajta megnyilvánulások tényleg nem léteznek. Még mindig rengeteg gyereket látni. Nálunk nem kell attól tartani, hogy valamiféle olyat tanul vagy hall egy gyerek vagy egy fiatal, ami nem biztos, hogy a nevelése szempontjából kívánatos lenne. Hozzánk e tekintetben tényleg bátran el lehet jönni, azt gondolom, hogy az MTK szurkolótábora más, mint a többi szurkolótábor. Minek köszönhető, hogy ez így alakult ki? Milyen réteget szólított meg az MTK?– Az MTK alapvetően egy nagyon-nagyon toleráns klub. A mi szurkolótáborunkat megtanította arra a történelem, hogy befogadónak és toleránsnak kell lenni. Azt hiszem, hogy mi kivétel nélkül azt valljuk, hogy bár velünk szemben sokszor nem szimpatikusan viselkednek, nekünk másképp kell reagálni. Mikor megalakult az MTK 1888-ban, egy nagyon befogadó klub képével alakult meg, ez volt az alap idea. Ennek mentén kezdett tevékenykedni a Magyar Testgyakorlók Köre, nálunk ez mindig vezéreszme volt.Említette, hogy a klubnak körülbelül 70 ezer szimpatizánsa van. Miért nem merik felvállalni sokszor, hogy „én igenis MTK-szimpatizáns, szurkoló vagyok”?– Ez tényleg egy létező tünet, küzdünk is ellene. Minden eddig rendelkezésemre álló fórumon elmondtam, nyilatkoztam, hogy az MTK az egy nagy és büszke klub, 122 éves, semmiféle okot nem látok arra, hogy ez egyfajta feszengő vagy kellemetlen érzést váltson ki valakiből. MTK-szurkolónak lenni egy büszkeség, idetartozni jó dolog, és ebben semmi kellemetlenség nem kell hogy legyen. Azt gondolom egyébként, hogy sokat lendített a megítélésünkön, hogy nálunk szinte csak fiatal, magyar játékosok vannak, lelkesek, tehát egy szerethető kép alakult ki a futballcsapatról az elmúlt időszakban. MTK-szurkolónak lenni egy elegáns dolog.Volt egy időszak, amikor a szemközti lelátóra ingyen lehetett bejutni. Ennek a visszaállítását tervezik-e? Ugyanis akkor sokan jártak ki meccsre…– Mindenképpen! De nem is jó szó a visszaállítás. Azért nem, mert ez van, csak nem kommunikáljuk megfelelően, nem kommunikálták megfelelően, tudniillik minden egyes meccs előtt száz darab egyforintos jegyet adunk iskoláknak, különböző szervezeteknek. Ezt a számot szeretnénk emelni, tehát a válasz igen, mindenképpen a B lelátót meg fogjuk nyitni, és ingyen jegyekkel szeretnénk a szurkolókat visszahozni. Január 28-án megrendezésre kerül az MTK Baráti Kör Blue&White Partyja a SYMBOL Budapest étteremben. Ennek mi a célja, illetve kik mehetnek el, és mit várnak ettől a rendezvénytől? – A Baráti Körnek mindenképpen az egyik kiemelt feladata, hogy mindenféle olyan klubéletet építő, segítő rendezvényeket szervezzen, amelyek arra szolgálnak, hogy mindazok a szimpatizánsok, szurkolók összegyűljenek és egy rendezvény keretében együtt legyenek, jól érezzék magukat, beszélgessenek, akik hozzánk tartoznak. Ezek közül a legmarkánsabb eseményünk lesz ez a január 28-ai Blue&White Party névre keresztelt esemény, amely valóban a Symbol Budapestben lesz. Talán a fő attrakciója úgymond az új, már majdnem elkészült MTK-induló bemutatása lesz, amelyet a Bon-Bon együttes készít, továbbá ezen a rendezvényen a Bon-Bon együttes élő koncertet is ad. A zenét Dénes Tamás, a Juventus rádió műsorvezetője biztosítja 22:00 órától. A műsor házigazdái Dénes Tamás és Rónai Egon lesznek. Az este másik fellépője  pedig Kormos Anett, a Dumaszínház humoristája lesznek. A partin részt vesznek a Klub olyan ikonjai, mint Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok, Mincza-Nébald Ildikó olimpiai bronzérmes vívó, Szávay Ágnes nemzetközileg jegyzett magyar teniszező, Benedek Dalma kajakvilágbajnok, Illés Béla 64-szeres válogatott labdarúgó, Halmai Gábor 57-szeres válogatott labdarúgó.

A Szudánban elrabolt békefenntartó

Mennyiben érzi most, három hónappal elrablása után más embernek magát, mint korábban?– Látszólag semmiben, mégis mindenben. Sokkal jobban megbecsülöm az életet. Nyugodtabb vagyok: korábban öt percnél tovább egy irodában nem tudtam megülni, itt azonban kilencven napig egy lánc végén igencsak bezártnak éreztem magamat. Megfontoltabb lettem, noha a szakmámból kifolyólag mindig törekednem kellett a biztonságra. Élesebb a határ a lényeges és a lényegtelen között. És nagyobb lett az életszeretetem, tudom értékelni a leg­ap­róbb örömöket is. Volt egy-egy pillanat, amikor átfutott rajtam, hogy itt a vég, és kicsit rövidnek tartottam azt az ötvenöt évet, amit eddig éltem. Ilyenkor a családomra gondoltam, az tartotta bennem a lelket.Afrikában más értékkel bír az élet. Megértette, hogy mi történik önnel? Számolt a legrosszabbal is? – Egy-két nap után evidens volt, mi történik velem, és biztos voltam abban, hogy nem rám utaztak, hiszen elrablóim végig amerikainak tartottak. Lassacskán kiderült számukra, hogy a magyar az Európában van, és ez rejtett magában némi kockázatot. Utólag könnyű ezt mondani, de egyszerű a történetem: rossz helyen, rossz időben voltam. Azzal nyugtattam magam, hogy nem lehet még vége, nekem még feladatom van, kötelességem, amit el kell látnom. Végső soron el kellett fogadni azt a helyzetet, és valahogy túl kellett élni úgy, hogy épen, egészségesen kerüljek ki, miközben mások döntenek rólam. Egy árucikk lettem, nem volt mit tenni.Hogy érzi, sikerült minden tekintetben épen és egészségesen kikerülni ebből a nem mindennapi helyzetből? – Most már úgy érzem, hogy igen. Nincs törés az életemben, ahogyan az ilyen esetekben történik. Ezt már akkor éreztem, amikor visszafelé jövet tisztáztam magamban, hogy egészséges vagyok mind testileg mind mentálisan. Megmaradt a reményem, a munkám szeretete, a segíteni akarás ezeken az embereken. Fogvatartóim „jóindulatának” egyik kritériuma az volt, hogy adnak nekem enni, inni, és figyelnek az egészségemre, mert csak úgy érek valamit. Alkut kötöttek velem, magamról.Az elrablóim emberrablásból élnek, vigyázniuk kellett az áru minőségére. Nem tudtam, kiből mennyi pénzt tudnak realizálni, ki mennyit ér a piacon, de sejtettem, hogy én a prémium kategóriába estem, vagyis nem akartak minőségromlást látni rajtam. Egy ember voltam egy lánc végén, aki nekik valahol pénzt jelenthetett. A másik oldalon pedig ott voltak a tárgyalók, akik viszont az én feltétel nélküli szabadon engedésemet próbálták meg kicsikarni. A részletekről és az  alku végeredményéről semmit sem tudok. Talán jobb is így. Mit lehet csinálni három hónapig egy lánc végén? Voltak kapaszkodók, amivel el lehetett ütni az időt, pótcselekvés, ami eltereli az ember figyelmét?– Az első héten hallottam magyar hangokat, az nagyon jól esett, azt jelentette, hogy a hazám nem feledkezett meg rólam, bár azt álmomban sem gondoltam, hogy valaki kijön Magyarországról tárgyalni. Nem az állam képviselőjeként voltam kint, hanem ENSZ-alkalmazottként, tehát a magyar hivatalos szerveknek semmi indítéka nem volt az ügyemben eljárni. Újra leforgattam a fejemben és átéltem a családommal kapcsolatos emlékeimet, apró élményeket. Közben folyamatosan elemeztem elrablóim hangulatát, és bogárversenyt is rendeztem. A kicsi dolgok váltak nagyon fontossá hirtelen. A reménység mindig meg tud újulni, ha akarja az ember, hihetetlen életösztöne van, csak mozgósítani kell magában a tartalékokat. Voltak persze hullámvölgyek is. Éjszaka, mikor a tábortűz körül ültek a rablók, próbáltam kihámozni a beszédükből, mi lesz a sorsom, de nem tudok úgy arabul, így csak a testbeszéd és a számok alapján ötletelhettem, hogy áll éppen a szénám. Tétlenül nézni a sorsom kívülről borzasztó élmény. Biztonsági okokból folyton mozgásban voltunk, az elején szinte mindennap máshová vittek. Aztán mikor már biztonságban érezték magukat, akár egy hetet is eltöltöttünk ugyanazon a táborhelyen. Vittek mint egy kecskét, legyalogoltam nagyon sok kilométert a fogva tartásom alatt.Egy telefonhívást intézett a helyi rádiónak, amelyben az egyik mondata úgy szólt, hogy aggódik, nehogy elkapja a maláriát. Valóban veszélyben volt?– Nem, ez a mondat az otthoniak megnyugtatását célzó kódolt üzenet volt. A hozzám legközelebb állók ugyanis tudják, immunis vagyok a maláriára. Majd egy hónap telt el, míg kezdtem érezni, hogy igazából nem megölni akarnak, hanem pénzt. Három hónap együtt egy ilyen bandával elég ahhoz, hogy ráérezz a hangulatukra, megismerd a lelküket. Nem szövődnek barátságok, de van, aki egy kicsit szimpatikusabb vagy másképp áll az emberhez. Ők is emberek valahol, nem olyan marcona banditákra kell gondolni, akik nem mosakszanak, és hosszú szakálluk van. Ha az utcán látnánk őket rendesen felöltözve, senki sem mondaná meg, hogy banditák.Tervezi, hogy visszamegy Afrikába? Kötődik még érzelmi szálakkal a térséghez, vagy egy életre elege van a kalandokból?– Alapvetően Afrika szerelmese vagyok. Három évet lehúztam az ENSZ New York-i parancsnokságán mint az afrikai irányító tiszt. Talán túlzásnak tűnik, de a családomon kívül majdnem minden szál Afrikához köt. Édesapám diplomata volt, úgyhogy sok helyen megfordultam már a világban, de Afrikához vonzódom, ebbe a kontinensbe lettem szerelmes, nekik próbálok segíteni. Ez már az én szerencsétlenségem, hogy pont itt történt velem ez az eset. Szeretnék visszamenni, de a végső döntést nem én mondom ki, hanem a szakmai elöljáróim, illetve az ENSZ biztonsági részlege, hiszen azok, akik engem elraboltak, továbbra is szabadlábon vannak. Folytatni szeretném a munkát, amit elkezdtem ott, van még mit csinálni bőven. Ha lehet, akkor újra Szudánt választom természetesen.

Írók, akik a lélek mélyrétegeit kutatták

Felmérések szerint a világon a legtöbbet az oroszok és az izraeliek olvasnak, a magyarok viszont nem tartoznak a sokat olvasó nemzetek közé. Pedig a világirodalomban – és különösen az európaiban – számos olyan szereplő bukkan fel, akiknek jelleme sok tanulsággal szolgál, akár még modern korunk számára is. Ezekből szemezget ez az írás.

A hangom Istentől kapott ajándék

Ted Williams, az aranytorkú férfi, kapott egy második esélyt az élettől. A hajléktalanból lett sztár mesebeli története felkavarta egész Amerikát.
Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!